Az Idő
2010 február 11. | Szerző: keroe
Nagyon jó összefoglalást találtam a Wikipédián az időről. Sokan mondjuk egybehangzóan, hogy a lineáris idő és a 3 D-és tér az emberi agy produktuma, máshol nem létező fogalom. Egyre jobban kezdjük látni, hogy időmeghatározásaink a történelem folyamán úgy jártak, mint a Newtoni fizika.
Egy adott dobozban, egy adott pillanatban, egy adott mérési körülmények között, egy adott eszközzel végezve ennyi. Ám tegyük az egészet egy nagyobb dobozba, azután egy még nagyobba……. Látszólag ugyanúgy 365 nap alatt kerüljük meg a Napot, látszólag ugyanúgy… ám… Mi van, ha csillagunk már egy felgyorsult galaxisban, membránban, akármiben mutatja ezeket? Hiszen, elődeink elképzeléseivel ellentétben a világegyetem tágulása nem lassul, hanem gyorsul. Persze, megint, mihez képest? Mi van, ha máshoz viszonyítva teljesen más eredményt kapunk? Ennyi a fénysebesség, tanultuk, ám a mai kutatások ezt erősen megkérdőjelezik, illetve hajlanak arra, hogy ez is csak egy dobozban.
Nézem az NG Szélsőséges világegyetem sorozatát. És ennek kapcsán tudatosult, nézzük a milliárdnyi napunkhoz hasonló csillagot az égen, (ami csak a mi univerzumunk megannyi galaxisa), megállapítjuk, hogy hány milliárdnyi fényévre találhatóak, de vajon az eszünkbe jut-e, hogy ennyi milliárdnyi fényévvel ezelőtti kozmikus Múltat nézünk, a lineáris időben? A jelent nem ismerjük, azt a Földön ugyanennyi milliárd évvel később élő utódaink fogják látni. Hmmm.
Vagy csak mi látjuk így, a mai tudásunkkal és eszközeinkkel? És “holnap” a mai világkép egy mosolyogtató primitívséggé válik?
Megannyi csoda, csak az idő kapcsán. 🙂
www.idokep.hu/?oldal=hirek&id=697#kommente
www.idokep.hu/?oldal=hirek&id=518
Álmok 2.
2010 február 5. | Szerző: keroe
Rendszeresen, egyre sűrűbben találkozom régi ismerősökkel, barátokkal álmomban. És rendeződnek a viszonyulások, akik úgy érezték meg kellett bántódniuk, kiengesztelődnek, akikkel lezáratlan kapcsolataim voltak, lezárulnak.
Ebben az időszakban el kell dönteni, mi hoz fényt az életembe, és azt megtartani, ami pedig nem, azt elengedni, lezárni. Csak egyszerűen ennyi, minden fájdalom nélkül. A jelenben már nincs semmi emlék, mert csak a most van. Érzések, érzetek.Jönnek és mennek.
Minden mozgásban van, de nincsenek viharok. Nincs dualitás, nincs hideg-meleg, tehát nem keletkezhet szél. Minden és mindenki úgy van jól, ahogy van.
Mitől vagyok jól, mondhatnám pompásan? Szeretem és tisztelem önmagam, életem minden döntését elfogadom ítélet és megítélés nélkül. Ez az én tapasztalatom, amihez másnak nincs köze, de tiszteletben tartom mindenki más bármilyen tapasztalatát, amihez viszont nekem nincs közöm.
Arcok
2009 november 10. | Szerző: keroe
A magasabb szeretet-energiák kiszálltak a régi tipusú táplálkozási láncból. Látványosan megjelenik ez az arcokon. A feltételes, hatalmi játszmások már csak egymásból tudnak táplálkozni. Ez pedig egy alacsonyrezgésű, fény nélküli, durván közönséges látványt ad. Arcunk egy energia-térképpé változik, mégpedig nagyon gyors ütemben, mint minden más, ami körbevesz bennünket. Egymásra nézünk, és tudjuk, ki melyik csapatba tartozik, tegyük hozzá, pillanatnyilag! A feltétel nélküli szeretet nem tud visszafelé menni, de a feltételes bármikor elengedheti azt, ha vállalja az ismeretlenbe való ugrást, és szembenéz a változástól való félelmével. Ősbizalom kell hozzá, tudatában kell lenni, hogy egy örök-létezőnek semmi nem árthat.
Régi és új föld
2009 november 5. | Szerző: keroe
Merlin és Mab harcol egymással, bevetnek minden eszközt, erőt, hatalmat. ami birtokukban van. Ám nem mennek semmire, mert erejük egyforma még. AMI ELLEN HARCOLSZ, AZT MEGERŐSÍTED.
Ekkor Merlin kinyitja az ajtót, beözönlik egy csomó ember, és azt mondja Mab-nak, akkor mi mostantól elfelejtünk Téged, nem harcolunk, csak kitörlünk az emlékezetünkből. És mindannyian hátat fordítanak, elindulnak kifelé. Mab megérti, tudja, hogyha senki nem gondol rá többé, se haraggal, se félelemmel, nincs többé ereje. A régi tudat nem kap több energiát, mert mindenki más irányba néz, gondol, abba a másikba teszi a szenvedélyét. Nincs harc, mert az új föld nem harcol, nem akar meggyőzni, tiszteletben tartja mindenki választását, mert tiszteli önmagát is. Ő túllépi a régit, aki hisztizik és dühöng. De már ezzel is csak saját erejét pocsékolja. És itt snitt, THE END.
Döntések
2009 november 2. | Szerző: keroe
Tegnap találkoztam valakivel, akit egyszer nagyon szerettem. Hátrahőköltem.
Tudom én, amikor tükörbenézek, hogy vannak ebben a korban jó passzok és rossz passzok, ami látszik az arcunkon. De tegnap láttam, egy kialvatlan arcot, ami püffedt, durva és taszító volt. Lelkem mélyéig megrázott.
Ismertem ezt az arcot, bármi történt, volt mögötte szeretet, és soha nem engedte felszínretörni a benne rejlő durva erőszakot, pedig figyelmeztettem, jó lenne végre szembenéznie vele, ez is ő, ez a része.
No, és amit elnyomunk, az az évek múlásával a testünkön fog manifesztálódni. Sokan vannak, akik azt hiszik, amit elnyomnak, nem szeretnek magukban, azt el tudják titkolni. Egy darabig még megy is, amíg elég rugalmas a testünk, hogy mást mutassunk kifelé, de egy idő után a rugalmatlan bőr már nem alkalmazkodik. Szétfolyik, és valódi belsőnk vonásait rajzolja az arcunkra és a testünkre. Pedig ez csak egy döntésen múlik, egy bátor, erőteljes döntésen: szembe merek-e nézni ezerarcú énemmel, és felszínre hozva sorban minden aspektusát, biztosítom-e őt a szeretetemről, biztonságos elfogadásomról, bármilyennek is ítélem meg. Minden arcom az enyém. Amelyiket nem fogadom el, az előtérbe fog kerülni, és mindaddig mutatja a tükör, míg végre észre nem veszem, és nem kezdek el vele tényleg szóbaállni.
Szomorú vagyok.
Még mindíg szex
2009 november 1. | Szerző: keroe
Sosem tudom eldönteni, hogy bosszankodjak, vagy röhögjek ezeken az írásokon.
Miért nem kérdezik a nőket??? Netán azokat, akik mindenféle orgazmusfajtát megéltek. A legújabb “tudományos kutatási eredmények” szerint, mivel minden fajta orgazmus ugyanabból az agyi központból indul, tehát mind egyforma. Még a férfiaknál sem, nemhogy a nőknél!!! ((Pusztán azért teszek különbséget, mert a nők inkább teszik hozzá az érzelmeiket, mint a férfiak (kivétel a kivétel). Bár, ma már legalább annyi a derékfájós nő, mint férfi. (Derékfájás: A szexualitás és az érzelmek akarati szétválasztása.) )) Igen a női és a férfi test IS, többfajta orgazmust élhet meg, és akkor még nem beszéltünk a lelki tartalomról, a szellemit ne is említsük ( hányan ismerik a szívcsakra-orgazmust pl.?), mert ezek a kategóriák nem is közismertek. Nomármost, nincs két egyforma orgazmus, kéremszépen! Minden pillanatban mások vagyunk, mást élünk meg. Van jó, meg jobb, meg… szóval sokfajta és sokminőségű örömforrás. De a lényeg az egybeolvadós, KÖZÖS orgazmusban van (és még ezen belül is mindenfajta van), aki ezt megélte nem adja alább. És jó ha tudjuk, orgazmus és színlelt orgazmus szintjén sincs különbség férfi és nő között, ugyanannyi erogén zónája van mindkét nemnek (számtalan!), legfeljebb csak nem térképeztük fel. A nőknél a fáradtabb időszak éjszakai orgazmusa ugyanúgy zajlik le alvás közben, mint a férfiaknál, vagy képpel, vagy kép nélkül, mert az egészséges test ugyanúgy működik. Minden egyéb, tudatzavar. Időszerű a 21. században felszámolni ezeket a tabukat is.
Egyenlőség
2009 október 29. | Szerző: keroe
A nők, női mivoltukban, a homoszexuálisok, homoszexuális mivoltukban teljesen azonos elbírálás alá esnek a férfiakkal és a heterokkal. Az első komoly lépés egy normális emberi kor felé, egy vallási felekezet részéről! Már az is gondot okozott eddig, hogy nők papok lehetnek, de most amikor felmerült a kérdés, hogy nők és homoszexuálisok püspökök is lehetnek, ez már erősen kiverte a biztosítékot. Az a cirka egynegyed anglikán, aki ezzel nem ért egyet, nem marad magára. A katolikus egyház azonnal felajánlotta, hogy befogadja őket. 🙂 🙂
Csend
2009 október 24. | Szerző: keroe
A szeptemberi költözés teljesen kifárasztott. Ez volt a 9. költözés 9 év alatt, de még egyik sem sokkolt ennyire. Lehet, hogy mostmár be akarom fejezni a mászkálást? Persze minden úgy volt jó, ahogy volt. 🙂
Meg aztán gyökeres változást jelent az egyedüllét is. Kellemes.
A nyári kimozdulás is jólesett, teljesen mindegy volt, hogy társaságban vagy egyedül mentem el szórakozni.
Minden tökéletes, csendes, békés. Akkor és annyi érkezik mindenből, amennyi kell.
A Föld is érdekes nyugalomban van. Halkan változik minden, napvilágra kerülnek dolgok, de valahogy nincs nagy felháborodás. A saját 10-20 éves gondolataimat olvasom, hallom vissza másoktól, teljesen hétköznapiasan. Ez nagyon jó!
Olyan érzés, mint a decemberi szállingózó havazás, vagy az őszi nap melege a szines tájon, vagy a tavasz édes, virágos illata. Szóval ezt hívják örömteli boldogságnak. 🙂
Kulturális kreativok
2009 július 23. | Szerző: keroe
Jóval kevesebb volt benne, annál, amiről tudunk, ez csak a jéghegy csúcsa. Igaz, ott van a végén, hogy folytatjuk.
Ám nagyon feldühített a Magyarországon a kaláka törvényileg tilos, illetve adózni kéne utána című szakasz. Persze igen sokan leszarjuk, de nem is lenne baj, ha ebből egyszer egy aranyos kis per lenne. Bár valószínűbb, hogy ezt a problémát az élet nevű játék sokkal előbb megoldja.
Viszont ezzel kapcsolatosan újra eszembe jutott a törvények kérdése. Egyszer azt mondta valaki: ez így van, mert ez a törvény. Hát kérem szépen, a törvényeket mi hozzuk, a mi nevünkben szavazzák meg. Ám jó régen valakik kitalálták, el kell hitetni az emberekkel: az általuk hozott törvények felettük állnak, ezért azt nem lehet megkérdőjelezni. Jó, már ezen kicsit túl vagyunk, melyik törvény maradt helyén az elmúlt években, de akkor is ott van még a tudat mélyén. Szóval, a törvényeket mi hozzuk, magunk fölé helyezzük és ekkor egy pár okos ember, jót röhögve, ennek a törvénynek a nevében uralkodik felettünk. Pedig hát csak egy dolgot kellene véglegesen tudatosítani. A magunk által, magunknak hozott törvényeket, mi magunk eltörölhetjük, megmásíthatjuk, és azt teszünk vele, amit akarunk. 2000 éve egy pasi mondott egy mondatot: “A törvény van az emberért, és nem az ember a törvényért.” Nem kéne már meghallani és megérteni ezt a mondatot?! Mennyei csillagpor!!!!
Gondolatok a félelem és a szeretet dualitásáról
2013 augusztus 1. | Szerző: keroe
Van akit a szeretete irányít, van akit a félelme. A két véglet között pedig ott van ezeknek ezernyi megnyilvánulása. Minden félelem mögött a halálfélelem, mint gyökérfélelem áll, a megsemmisülési, elfogadhatatlansági félelem. Minden szeretet-megnyilvánulás mögött az élet örökkévalósága áll, a teljes elfogadás, mert csak ez adhat bizonyosságot, hogy ellenálljunk a félelem késztetésének, hogy mások elnyomása, megölése, megalázása nélkül lehet életben maradni. Minden megfélemlítés mögött a félelem áll. Minden életigenlés mögött a szeretet. A félelem megakasztja az életet, a szeretet létrehozza azt.
Az alapvetően félelemvezérelt, másokra hagyatkozó ember törvényekkel, parancsokkal védi magát, az igazságot, az igazságszolgáltatást tartja vezérelvnek, amibe ilyen-olyan mértékű szeretetmennyiség beszivárgása beteszi a kegyelmet és az irgalmat. Ha ezt istenképünkbe is betesszük, akkor örök érvényű igazságról beszélünk, objektivizáljuk, és mert ezt önmagában kegyetlennek érezzük, beletesszük az isteni irgalmasságot, megbocsájtást és kegyelmet.
Az alapvetően szeretetvezérelt, önmagában bízó (mert alaptapasztalata az ősbizalom), önmagáért felelősséget vállaló ember nem tud mit kezdeni az igazsággal. Tudja, hogy mindenki egyedi, senki mással össze nem hasonlítható és mérhető, tehát úgy van jól, ahogy van. Lelepleződik számára a félelem megnyilvánulása és minden ebből fakadó manipuláció.
Létezik-e tiszta, abszolút félelem és szeretet? Nem hiszem. A mi világunkban torzult mindkét pólus. Ezek egyszerű tudattartalmak. A sarkítás poláris gondolkodási mintáink terméke. Egész lényünk megosztott, gondolkodásunk is ezt a megosztottságot tükrözi. Nem tudom miért daraboltuk fel a világunkat. Mostani látásom szerint jól van ez így, de agyam az értelmét nem látja. Talán azért mert ez a páros szervünk is megosztott. Azonban a páros szervek sajátossága az agyra is érvényes: ha az egyik oldal sérül, a másik képes átvenni az alapvető életfunkciókat. Igaz, bizonyos specifikus részek, sajátosságok elveszítődnek. Például az egy füllel hallók elvesztik a térhallást, bizonytalanná válnak és persze az egyensúlyukkal is gond lesz. A polaritásunk az alapja a tér-idő észlelésünknek. Ezt bármely hiányosságunk alapján megállapíthatjuk.
Vagyis hiányosság, nem egész-ség esetén tűnnek elő igazán a polaritásbeli problémáink. Miért hozom ezt fel? Konkrétan: lebetegeztem valakit a félelem-vezéreltségéből fakadó életvitele miatt. De vajon a félelemvezéreltek oldaláról egy szeretetvezérelt nem ugyanúgy betegnek tűnik? Dehogynem! Bármely polaritás szélsőséges megjelenése a másik oldalról nézve „hiány”-ként, betegségként jelenik meg. Az általánosan elfogadott pedig az lesz, amelyik többségben van.
Oldal ajánlása emailben
X