A két fél

2013 február 17. | Szerző: keroe |

I.

Puhán, lágyan érkezett. Szomorú volt és nem tudta mi vár rá. Leendő férje előirás szerint eléjött, hideg kezébe fogta a kezét és felvezette a nagyterembe, ahol az egész udvartartás tisztelettel hajolt meg előtte. Majd azonnal megkezdődött az esküvői szertartás. Nézte a férfi hideg, márványkő arcát, acélszürke szemét, elmondták a fogadalmi szöveget. Szövetséget kötöttek, ahogyan azt családjaik kívánták. Férje nem nézett rá, valahová a messzeségbe tekintett. Albina jeges fuvallatot érzett, mint a kriptában. Számított valami ilyesmire, de nem volt igazán felkészülve. Megdermedve várta a lakoma végét.
Hálótermükben Birham Savajole szó nélkül levetkőzött és lefeküdt. Mereven nézett a semmibe. Majd megszólalt:
Asszonyom, ezt a frigyet én teljes akaratommal elleneztem. Én önt sosem fogom szeretni, mert a szívem másé, odaadtam, nekem már olyan nincs. Bántani sem fogom önt, ön nem tehet erről a helyzetről. Kérem ne kérdezzen, mert nem fogok válaszolni! Ne várjon tőlem semmit. De családjaink és rangunk megkövetelik, hogy utódot nemzzünk.

Ezután nem szólt többet. Albina megfagyott. Lefeküdt ő is és hagyta, hogy férje másodpercekre ráfeküdjön, majd legördülve róla elaludjon. Ennyi volt a nászéjszaka.
Az asszony ébren töltötte az éjszakát. Ezen a napon a lelke meghalt, mint annak a másiknak, aki
mellette feküdt. Pedig ő az első pillanattól azt érezte, hogy ezt a férfit szeretni tudná. És feküdtek egymás mellett egy gyenge, immár szürke nő és egy kemény, rideg gránitszobor férfi . Albina kilenc hónap múlva életet adva egy kislánynak, belehalt a reménytelenségbe.

II.

Puhán,lágyan érkezett. Szomorú volt és nem tudta mi vár rá. Leendő férje az etikett szerint eléjött, hideg kezébe fogta a kezét és felvezette a nagyterembe, ahol az egész udvartartás tisztelettel hajolt meg előtte. Majd azonnal megkezdődött az esküvői szertartás. Nézte a férfi hideg, márványkő arcát, acélszürke szemét, elmondták a fogadalmi szöveget. Szövetséget kötöttek, ahogyan azt családjaik kívánták. Férje nem nézett rá, valahová a messzeségbe tekintett. Albina jeges fuvallatot érzett, mint a kriptában. Számított valami ilyesmire, de nem volt igazán felkészülve. Megdermedve várta a lakoma végét.
Hálótermükben Birham Savajole szó nélkül levetkőzött és lefeküdt. Mereven nézett a semmibe. Majd megszólalt:
Asszonyom, ezt a frigyet én teljes akaratommal elleneztem. Én önt sosem fogom szeretni, mert a szívem másé, odaadtam, nekem már olyan nincs. Bántani sem fogom önt, ön nem tehet erről a helyzetről. Kérem ne kérdezzen, mert nem fogok válaszolni! Ne várjon tőlem semmit. De családjaink és rangunk megkövetelik, hogy utódot nemzzünk.

Ezután nem szólt többet. Albina megfagyott. Lefeküdt ő is és hagyta,hogy férje másodpercekre ráfeküdjön, majd legördülve róla elaludjon. Ennyi volt a nászéjszaka.
Az asszony nézte az alvó férfi arcát a holdfényben. Szeretetben felnőtt női lelke megkereste a férfi lelkét. Nézték egymást, majd beszélgetni kezdtek.
Eszemben sincs elválasztani téged és őt – mutatott rá a férje mellett álló halovány árnyékra –, én téged pillanatnyilag nem szeretlek, de érzem, hogy szoros kapcsolat van közöttünk. Te az én férfi részem manifesztációja vagy.
Én nem érzek semmit irántad – válaszolt Birham.
Ez engem nem bánt, de az őszinteségedet köszönöm.

Másnap reggel, mielőtt elhagyták a szobájukat, Albina megkérdezte:
Mit kell tennem és mit tehetek, hogy feleségedként segítselek?
A férfi meglepődve, akaratlanul is rácsodálkozott. Ennek a lágy, de határozott hangnak válaszolnia kellett.

Utasítani fogom a kancellárt, hogy a közös programjainkról időben értesítse önt. Úgy tájékoztattak, hogy mindenre megtanították, amit a mi társadalmi helyzetünkben tudnia kell. Ennek megfelelően természetesen a szabadidejében azt csinál, amihez kedve van. Kérem a kéréseit a kancellárral beszélje meg, ha valamire szüksége van, ő mindent el fog rendezni.

Ezután sarkon fordult és elment. A nő teljes napját az ismerkedésre fordította. A kancellár adott mellé egy nőt, aki végigvezette az egész épületen, a parkban. Másnap kérte, hogy mutassák meg neki a gazdaságot. Harmadnap megismerkedett a ház teljes gazdasszonyi teendőivel. Negyedik nap kérte a kancellárt magyarázná el neki a hivatalos teendőket, kikkel kell találkozni a közeljövőben, akár férjével együtt, akár, mint a ház úrnője, egyedül. Miután mindent lejegyzett, mindenkinek megköszönte a segítségét. Este megkérdezte a férjét olvasgathat-e könyvtárban. Az csodálkozott ismét és természetesen engedélyezte. A napjai teljes harmóniában teltek. A könyvtárban mindent megtalált, ami kielégítette világra nyitott kíváncsiságát. A kancellár gondoskodott róla, hogy amikor akarta rendelkezésére álljanak a zenészek vagy a színészek. Ha reprezentálni kellett előtte már egy héttel varrónőkkel egyeztetett, mindig elbűvölő volt testileg-lelkileg. Felkészülve a vendégekkel épp arról és és annyit beszélt, amennyit megkívánt az etikett. A ház szolgálói tudomásul vették, hogy csendben, mindent kérve és megköszönve átvette a vezetést. Átnézte a könyvelést, tervezett és elszámoltatott.
Egy hónap után a hálószobában fizikailag semmi nem változott az első éjszaka óta. Albina minden éjjel meglátogatta lelkével férje lelkét, aki egyre több figyelmet szentelt neki és az a másik árny egyre halványodott mellette. A harmadik hónap végén már biztosan tudta, hogy gyermeket vár, attól a férfitól, akit őszintén megszeretett. Amikor elmondta Birhamnak, az elgondolkozva nézett rá, de nem szólt. Innen kezdve az éjszaka csak alvásról szólt. Illetve…egyik éjjel az asszony felébredt, mert megérezte, hogy a férfi nézi őt. Nem jelzett vissza. Hét hónap elmúltával a másik nőalak eltünt és megjelent egy pici lélek mellettük. Kislány volt, ragyogó, vidám. Mindketten szeretettel nézték.
A kicsi lány fizikai megérkezése nagy örömünnep volt. Amikor az apa, ősi szokás szerint ölébe vette, a nő és a férfi őszintén egymásra mosolygott.